VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

GABÁNYI Árpád, olysói és héthársi

( Eperjes, 1855. augusztus 18. - Budapest, 1915. október 22. )

színész, író

Tanulmányait budapesti gimnáziumokban kezdte, és Szatmáron, a Főgimnáziumban fejezte be. 1872–1875-ös években a színi-képezdében tanult, majd Kassára szerződött. 1878-ban a Kolozsvári Színházban játszott és rendezett, 1884-ben Paulai Ede hívására a Nemzeti Színházhoz ment, amelynek 1909-től örökös tagja. Erős komikai tehetséggel megáldott, tudatos jellemszínész, kitűnő parasztábrázoló volt. 1912 után nyugdíjasként Lesenceistvándon irodalommal és festészettel foglalkozott. Írt tizenhárom regényt, harminc színművet és számtalan monológot. Egyszerűbb darabjait gyakran játszották a tapolcai műkedvelők, de az idelátogató színtársulatok is. Versei közül néhányat közöltek a tapolcai újságok is. Naplóját és kéziratainak egy részét a tapolcai Városi Könyvtár és Múzeum őrzi. A Kerepesi-úti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyen nyugszik.
M.: Két vén gyerek. Kolozsvár, 1886. – Az angyalcsináló. Kolozsvár 1886. – Júlia. Kolozsvár 1886. – A mama. Győr, 1899. – Az apósok. (vígj.) Győr, 1890. – A kapi-vár. (vígj.) Bp., 1893. – Sámuel király. (d.) Kolozsvár, 1894. – Kisvárosi nagyságok. Bp., 1895. – Jer Ide ! Drámai gyakorlatok. Bp., 1896.
I.: CSATHÓ Kálmán: Ilyennek láttam őket. Bp., 1957. – BÁLINT Lajos: Művészbejáró. Bp., 1964. – BÁLINT Lajos: A nagy epizodista. = FSzM., 1965. 39. sz. – Kertész. – MSzL – RÚL VII. köt. – Szinnyei. III. köt. – ÚMÉL II. köt. – ÚMIL 1. köt.